Azt It ends with us / Velünk véget c. könyv és film Colleen Hoovertől nem egy sablonos romantikus történet. Éppen ezért kap hideget és meleget is a közönségtől... De miért is nem fogadta egyöntetű elismerés?
Nem ez az elvárt egy romantikus történettől?
Lássuk a teljesség igénye nélkül, hogy miben különbözhet az It ends with us egy hagyományos romantikus történettől:
- Nem szokás a párkapcsolati erőszakot beemelni egy romantikus történetbe.
- Nem szokás komoly céllal, tanító jellegű romantikus regényt írni - főleg nem úgy, hogy az írónő saját tapasztalataiból is merít hozzá az ihletet.
- A történet felépít egy idealizált férfi főszereplőt, hogy aztán az páli fordulatot hajtson végre. Szintén nem szokásos, de rengeteg bántalmazó kapcsolat úgy kezdődik, hogy a bántalmazó ideálisnak látszik, és egy rövid ideig rózsaszín ködöt bocsát az áldozatára. Utána meg jön a földi pokol.
...és a sokféle reakció
Már ezek a motívumok önmagukban is sokféle véleményt tudnak kiváltani.
- Valaki azt emeli ki, hogy kívülről nézve az ilyen kapcsolat nehezen érthető. A véleményét akár odáig sarkítja, hogy "miért hagyta magát?", "miért nem hagyta el?" - megfeledkezve, vagy tudomást sem véve arról, hogy ez az egész ennél sokszorosan bonyolultabb.
- Sokan vannak azok, akik az élet komolyabbik, vagy negatív oldalával nem csak nem akarnak foglalkozni, hanem egyenesen tagadják azt. Pedig súlytalan dolgokból nem lehet tanulni, és nem lesz katarzis. Persze az tény, hogy a moziba betérve nem valószínű, hogy ilyen filmre számítottak. Elvégre a moziban szórakozni járunk, nem?
- Olyan kultúrafogyasztóra is láttam már példát, akit csak a film egyetlen rétege érint meg. Számukra a Dűne Paul és Csani szerelmének története, a Szürke 50 árnyalatában végig szurkol, hogy Christian Grey javuljon meg végre, és lovagoljanak el a naplementébe. Valószínűleg ők valami hasonlót gondolhattak Ryle Kincaid-ről is.
Azt hiszem, az It ends with us-nál a vélemény egész sokat elárul a vélemény formálójáról is.
