A robotika három törvénye azokat a pontosra csiszolt szabályokat jelenti, amiket Isaac Asimov javaslatára minden robotnak követnie kellene, hogy zökkenőmentes legyen az ember-robot együttélés. Ha minden robot ezek szerint működne, akkor az emberek biztonságban lennének, és amiatt sem kellene aggódniuk, hogy megsemmisül a méregdrága robotjuk. De vajon elég-e erre 3 egyszerű szabály?
A három törvény
A robotika három törvénye szó szerint így hangzik:
- A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
- A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
- A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.
Nem bonyolultak, igaz? Ha a "robot" szót "emberre" cseréljük, olyan viselkedést kapunk, aminek gyakran az emberek sem mondanak ellent:
Ember és robot között az az egyik legfőbb különbség, hogy a robotok nem is képesek a fenti törvények ellenében cselekedni. Ahogy Asimov egyik művében Susan Calvin fogalmaz: "A robotok természetüknél fogva tisztességesek."
Ha két törvény végrehajtása ellentmondásban áll egymással, akkor a robot köteles az alacsonyabb sorszámú törvény szerint cselekedni. Pl.: a robot a saját épségét feláldozva is köteles megóvni az emberek életét. (Nem csak a gazdájáét, hanem mindenkiét!)
Asimov műveiben a törvények megvalósítása nem mindenhol azonos. Egyes művek azt állítják, hogy a pozitronagy matematikájából következnek, vagyis valamilyen természeti törvényhez hasonlóak (eszerint nem lehet másmilyen robotot létrehozni, csak olyat, ami engedelmeskedik a 3 törvénynek). Más művek úgy festik le, mint ember által betáplált biztonsági programot, amitől el is lehet térni, ha mondjuk valamilyen érdek úgy diktálja. (Azért terminátorokra senki se számítson Asimovnál.) Ma mindenesetre még nem tűnik túl közelinek , hogy minden robotban éljen a 3 törvény.
A három törvény története
Nem lehet pontosan tudni, hogy a három törvény John W. Campbell (az Astounding Science Fiction magazin egykori szerkesztője) vagy Isaac Asimov fejéből pattant ki, esetleg a két barát együtt találta ki őket.
Az viszont biztos, hogy mielőtt megszülettek volna, a legtöbb robotos történet arról szólt, hogy a gépember Frankenstein szörnyéhez hasonlóan rátámadt alkotójára.
A törvények a gyakorlatban
Ha a törvények nem okoztak volna konfliktust, abból elég unalmas regények születtek volna, és valószínűleg Asimov sem lett volna túl sikeres sci-fi író.
Több kiskapu is lehetséges, amiken keresztül a robotok kárt okozhatnak embernek. A legegyszerűbb, ha a robot nem ismeri fel, ki ember, és ki nem. (Akit nem tart embernek, azon átgázolhat, mint egy darab húson.) A robotok tudtukon kívül is árthatnak egy embernek, ha pl.: számukra ismeretlen anyagot (valójában mérget) kevernek valakinek az ételébe. A törvények azt sem tiltják meg, hogy a robotok más érdekében hazudjanak, ameddig egy embernek ezzel kárt nem okoznak.
Ha robotok esetében a hazugság gyanúja felmerül, speciálisan képzett robotpszichológusokra, vagy nagyon ügyes nyomozókra van szükség az igazság kiderítéséhez.
És ezzel még csak karcolgattuk Asimov fantáziájának felszínét...
Elég-e 3 törvény?

Asimov regényei a kivételes esetekből születtek. Az esetek többségében a robotokkal való együttélés problémamentes. (De ne felejtsük el, hogy ezek fiktív történetek, és a valós robotokhoz semmi közük!) Az űr meghódítása is elképzelhetetlen nélkülük.
Miközben az ember elkezdte benépesíteni a világűrt, a robotika is folyamatosan fejlődött, és egyre "okosabb" robotok készültek. Az egyre intelligensebb robotok egyre többet gondolkodtak magukban, mígnem a sok elmélkedés alatt rá nem jöttek, hogy van fontosabb is, mint az egyes emberek segítése.
Így fogalmazódott meg a robotika nulladik törvénye, ami végső soron összeköti Asimov teljes Alapítvány-Birodalom-Robot univerzumát .