A WestWorld tarolt a TV sorozatok között. Vele együtt újra a középpontba került a mesterséges intelligencia (AI) is, pedig ahogy a sorozatban tálalják, az azért hagy maga után némi kívánnivalót - főleg ha Asimov Alapítvány vagy Robot sorozatához hasonlítjuk.
Régi téma újramelegítve
Az öntudatra ébredő, és teremtője ellen forduló gépember témája egyáltalán nem új motívum, és nem is az 1984-es Terminátorban jelent meg először. A 20. század elején nagyjából minden sci-fi (na jó, minden második sci-fi) erről szólt.
Az egy kaptafára készült robotlázadásos történetekben pont Asimov könyvei hoztak gyökeres változást: ő szinte pont az ellenkezőjét írta meg. Asimovnál minden mesterséges intelligenciával rendelkező gépet 3 áthághatatlan szabály kötelez arra, hogy az ember segítségére legyenek. A szabályok megtiltják, hogy a robotok emberben kárt tegyenek, de azok még így is eszméletlen problémát tudnak okozni, csak ettől az alaptörténet jóval kifinomultabb. (Idővel létre jön még egy törvény, ami egészen Asimov Alapítvány könyveiig végigkíséri a sztorit, de a poént nem lőnénk le.)
A WestWorld hibái
Az alaphelyzet, miszerint a park sok-sok évig működik, és ezzel korlátok nélküli szórakozást biztosít a leggazdagabbaknak, némileg sántít. A virtuális valóság (VR) már ma is elég magas fokon áll, és a nem túl távoli jövőben valószínűbb, hogy sokkal változatosabb élményt fog kínálni, mint amit a park valaha képes lesz. Gondoljunk csak bele, hogy WestWorld és a klónjai helyett bármikor világok ezrei közül választhatunk egy csapásra. Reggel Terminator, délben egy kis francia forradalom, estére meg Honfoglalás vagy végvári csata, ízlés szerint. Az élményt teljesen realisztikussá tehetik az olyan szerkezetek, mint amiket pl.: a Ready Player One-ban láttunk - csak olcsóbban és nem mellesleg kényelmesebben, mert még a nappalit sem kell elhagyni hozzá. Persze ettől még előfordulhat, hogy WestWorld életben maradna, és az AI kísérletet is képesek lesznek futtatni, de azt nehéz elképzelni, hogy annyi pénz lenne a dologban, mint amennyi a sorozatban látszik (pl.: nem engedhetnék meg maguknak a magánhadsereget, vagy Ford hobbiszimulációját).
Ennél is problémásabb, hogy a mesterséges intelligencia tulajdonságait és a WestWorld törvényszerűségeit nem ismerjük. A robotok (bocsánat, "gazdák") elkezdenek emlékezni, álmodni, áthágni a biztonsági protokollt majd öntudatra ébredni, de miért is? Valódi magyarázatot nem kapunk, csak fogadjuk el, hogy ez van a forgatókönyvben. Ha akarták volna, az eseményeket meg lehetett volna akadályozni (a rendellenes működést nem csak egyesével, beszélgetéssel lehetett volna felderíteni, hanem automatizálva is), ha a semminél nem csak egy hajszállal erősebb védelem van beépítve a rendszerbe (és nem, egy ekkora cégben Ford magánakciói sem tudtak volna ekkora hatással lenni).
Az viszont pozitív, hogy a készítők úgy nyilatkoztak, hogy egy konkrét végkifejlet felé halad a történet, amivel remélhetőleg elkerülhető a sorozatok gyakori gyerekbetegsége, nevezetesen, hogy addig nyújtják az egészet, míg unalmassá nem válik.
Bezzeg Asimov...
Asimov nem árul zsákbamacskát: minden robot kötet a robotika 3 törvényével kezdődik és minden akörül forog, hogy ezek a törvények hogyan maradnak érvényben. Azt hinnénk, hogy ezzel az író megköti a saját kezét a történet alakításában, de valójában konfliktus így is akad bőven, és a 3 törvény hozzásegít, hogy a robot könyveknek egyedülálló témái legyenek.
De az író könyveinek egyik legnagyobb erénye ezen túl a hihetetlen átgondoltság. A fentiekhez hasonló ellentmondásokat nehéz tetten érni robot könyvekben, és ez igaz Asimov Alapítvány könyveire is, ami pedig inkább merít a történelemből és egyéb tudományokból.
Úgyhogy AI terén a meccset nálunk Asimov nyeri a WestWorlddel szemben.
