A működéshez és a hirdetések testre szabásához cookie-kat használunk. Az "OK" gombbal elfogadhatod, az "Elutasítom" gombbal letilthatod a cookie kezelést. A fogaskerékre kattintva bármikor megváltoztathatod a döntésedet. Adatkezelési nyilatkozat
OK

Variációk a jövő háborújára: a vének

Kelemen Szabolcs

A Vének háborúja sorozat John Scalzitól az alaphelyzetében sem hétköznapi - hát még a folytatás!

A Vének háborújának világa

John Scalzi regényeiben a technológia fejlettsége már régen meghaladta az egyszerű űrutazást. Az emberiség már nem csak járja az űrt, hanem egyenesen gyarmatosítja: ahány lakható bolygón lehetséges, azokon mind kolóniákat hoz létre.

Ugyanígy a legtermészetesebb dolgok közé tartozik az is, hogy értelmes idegen fajok sorát ismertük meg közben. Csakhogy ők is a lakható bolygókat veszik célba, ezért - ahogy sejthető - nagy részükkel háborúban állunk.

A Gyarmati Véderő Vének háborúja - John Perry a borítón

Az emberi oldalon a háború a Gyarmati Véderő asztala. A seregük feltöltéséhez nincs szükségük sorozásra, elég jelentkező akad magától, ugyanis egy két éves szolgálatért cserébe busás jutalmat kínálnak.

A jutalom egyik része az, hogy leszerelés után a sokkal jobb életminőséget garantáló gyarmatokon telepedhetnek le az obsitos katonák. Ez önmagában sem lebecsülendő, de a fizetség másik fele még erre is rátesz egy lapáttal: a 75 éves jelentkezőket valahogy megfiatalítják, vagyis gyakorlatilag egy második esélyt kapnak az élettől.

John Perry

A főhős, John Perry a Vének háborúja sorozat világához képest egész szokványosan csöppen bele az eseményekbe: miután megözvegyült, és betöltötte a hetvenötödik életévét, önszántából jelentkezik a Gyarmati Véderő seregébe - hátha élvezheti majd a gyarmatok nyugodt életét. Talán nem is egyedül.

Nem sokkal ezután megtapasztalja, mit jelent az eddig titkolt megfiatalítás a Gyarmati véderőnél. A saját bőrén kell éreznie, hogy fejlődhet a technológia és változhat az ellenfél, de a háború továbbra is ugyanolyan mocskos maradt, mint az emberi történelem során bármikor.

Azt a bizonyos két évet nem szanatóriumban kell túlélnie, hanem egy árulásokkal és erőszakkal teli világban, ahová - Michael Corleone szavaival élve - amikor azt hiszi, hogy végre kiszállt, erővel húzzák vissza.

Az olvasó fejében pedig végig az motoszkál: "ha én ezt előre tudtam volna, vajon 75 évesen besoroztattam volna-e magam John Perry helyében"?

Még több: ~blog