Pozitív szereplő-e Dumbledore?

A Harry Potter könyvek kezdetén Albus Dumbledore-t úgy állítják be, hogy ő a jóságos, bölcs, öreg varázsló, aki Harry számára nagyjából nagypapát játszik: itt-ott segít Harrynek, viccelődik, és gyermeki érdeklődést mutat az édességek iránt.

Emellett ő mindenki reménye a gonosz elleni küzdelemben, és - bár megtehetné - nem tör minisztériumi babérokra, mert a Roxfort igazgatójaként megtalálta a helyét.

Gyakorlatilag ő J. K. Rowling Gandalfja... Kivéve, hogy ha közelebbről megnézzük, van neki egy igencsak sötét oldala.

Ilyen igazgatóként

Leendő tanítványát, Harry Pottert a még megmaradt élő rokonainál helyezi el - ami szép gesztus lenne, ha Dursley-ék bánnának Harryvel úgy, ahogy. Persze ennek megvan az oka, mert Harryt csak ebben a családban óvja felnőtt koráig egy varázslat, ami miatt nem találhat rá a Sötét Nagyúr.

Az viszont már kevésbé magyarázható, hogy az iskolájában milyen veszélyeknek vannak kitéve a tanulók. Harryéknek többek között meg kell küzdeniük egy trollal, egy baziliszkusszal, rájuk támad egy vérfarkas - a sárkány már csak hab a szörnytorta tetején. A tanárok pedig ehhez csak statisztálnak, pedig az igazgatóval együtt az ő dolguk lenne, hogy megvédjék diákokat.

Amikre Pitont kényszerítette

Piton professzor visszaemlékezése több dologgal is árnyalja a Dumbledore-ról kialakított képet:

"- Könyörgök, rejtse el őket!

- És mit ad ezért nekem cserébe Perselus?"

Dumbledore szívességet kért Pitontól azért, amit valószínűleg egyébként is megtett volna (vagyis hogy elrejti a Potter családot). Ezt valószínűleg Piton is tudta volna, ha nem féltette volna az őrületig Lily Pottert. Viszont Dumbledore oldaláról nézve ez egy kihagyhatatlan lehetőség, hogy szerezzen egy kémet Voldemort közvetlen közelében, ami részben hozzásegítette a győzelemhez, és utólag ennek köszönheti Perselus Piton, hogy a háború végeztével nem került az Azkabanba.

De nem is ez az egyetlen eset, amikor Pitont kémkedésre kényszeríti. Amikor a Sötét nagyúr visszatér, Pitonból egyenesen kettős ügynököt csinál, mert Voldemort azt hiszi róla, hogy Dumbledore után kémkedik. Később - bár Pitonnak finoman szólva sincs ínyére - Dumbledore megöleti magát vele, hogy Piton végleg a Sötét nagyúr bizalmába férkőzzön. Ezzel viszont a saját - és betegsége miatt elkerülhetetlen - halálát is úgy alakította, hogy legalább közvetve a jó ügyet szolgálja.

Fel akarta áldozni Harryt

"Megóvta őt, hogy majd feláldozza a megfelelő percben? Úgy nevelte, mint a vágóhídra szánt malacot?"

Talán Dumbledore legrázósabb cselekedete, hogy Harryt fel akarta áldozni a Sötét nagyúr elleni harcban. Lehet, hogy nem kezdettől fogva volt ez a terve, és nem volt minden hazugság, amit Harrynek mondott, de az biztos, hogy volt egy pont, ahonnan kezdve nem csak hogy nem volt őszinte Harryvel, de nagyjából úgy színlelt és manipulált, mint a Tom Denemhez hasonló beteg elmék. (Ő, mielőtt óriási hatalomra tett volna szert, pl.: a sármját kihasználva csalta ki idősödő boszorkányok legféltettebb kincseit.)

Ráadásul a terve elég gyenge lábakon állt, mert ha Harry a véletlennek köszönhetően nem jut hozzá Piton emlékeihez, az egész ki sem derül...

Jó vagy rossz?

Ha el is tekintünk attól, ami a húgával történt, Dumbledore legalábbis a Harry Potter könyvek ellentmondásos szereplője. Nem apróságokkal piszkolta be a kezét, de csak azért, hogy megakadályozzon valami még rosszabbat. Az viszont elgondolkodtató, hogy Grindelwaldot pont a "nagyobb jóért" elkövetett gaztettek miatt zárták élete végéig börtönbe. Valószínűleg kettejük cselekedetei nincsenek arányban egymással - bár Grindelwald történetét az új filmek és könyvek csak most kezdik kibontani.

Hogy ezek után pozitív, vagy negatív figurának tartsuk-e, azt mindenki eldöntheti.