Star Wars: Tie Fighter (retro játék megemlékezés)

Kimondani is nehéz: 22 éve, 1994 júliusában jelent meg az egyik legjobb Star Wars játék, a Tie Fighter. Óriási siker volt, és nem csak attól, hogy végre a Birodalom oldalán engedhettük szabadjára sötétebbik oldalunkat. Vigyázat, nosztalgia következik!

A történet

A Tie Fighter története nem sokkal a Hoth bolygón vívott csata után kezdődik (lásd: A Birodalom visszavág). Ezután a Birodalmi flotta kötelékében harcolhattunk lázadók, a Birodalom rendjét felforgató kalózok és áruló birodalmiak ellen is. Játék során folyamatosan adagolták nekünk a birodalmi propagandát is, hogy könnyebb legyen elhinni: a galaktikus rendért és a béke fenntartásáért visszük vásárra a bőrünket.

Az alap változat legvégén egy Palpatine elleni puccsot kellett megakadályoznunk. Ha ezt az akadályt is sikerrel vettük, a császár személyesen tüntetett ki minket!

A játékhoz készült küldetéslemezek a történetet továbbviszik majdnem az endori csatáig (lásd: A Jedi visszatér).

A grafika

A program az 1 évvel korábbi X-wing motorjára épült, némi fejlesztéssel. A ma már megszokott átvezető videók helyett csak alig animált állóképek segítettek ráhangolódni a Csillagok Háborújára, és mai szemmel nem tűnnek túl kidolgozottnak a tintafekete űrben úszó egyszínű alakzatok sem, amik hol X, hol Y Winggé álltak össze.

De ez a játékélményből semmit nem vont le! Sőt, így legalább nem volt magas a gépigénye, és sokan játszhattak vele: megelégedett 33 MHz-es processzorral, 2 (!) MB RAM-mal (ez ma lassan kerekítési hiba...), és 15 MB szabad hellyel a merevlemezen. Az hiszem a legelterjedtebb a DOS-os változat volt (mostanáig nem is tudtam róla, hogy később készült Windows-os is), amit 320x200-as felbontásban élvezhettünk. (Igen, ma egy fénymásolónak is nagyobb felbontású kijelzője van...)

A játékmenet

Ahogy haladtunk előre a játékban, úgy mehettünk egyre jobb hajókkal a csatába. Kezdetben csak egy buta Tie Fighterrel repkedhettünk, de később beülhettünk Tie Interceptorba, Tie Bomberba, Tie Advancedbe, majd jó sokára a Tie Defenderbe is. Az egyre fejlettebb gépek egyre több lehetőséget kínáltak. Az elején csak a lézerágyúk konfigurálásával kellett bíbelődni, majd később kaptunk rakétákat és pajzsot is (elölre, hátulra), amiknél szinté el kellett találni a helyes beállítást. De a pajzs sem védett meg mindentől: a hajótestet ért sérülések komolyan érintették a hajó funkcióit.

Az alapváltozatban 7 nagy csata 4-8 kisebb küldetését kellett teljesíteni, hogy végül Palpi megveregesse a vállunkat. A küldetések között voltak örző-védő és elfogó feladatok, egy-az-egy elleni harcok és komplett űrcsaták is.  Néhány küldetés eligazítása után megjelent egy titokzatos alak, aki bónusz célokat hozott a küldetésekhez. Ő azt állította magáról, hogy a császár belső köréhez tartozik, és nagyon örülnének, ha a csatában ezt vagy azt pluszban elintéznénk... Persze a hála sem maradt el: szépen gyűltek ettől a kitüntetések is.

Az eligazításoknál nem ártott angolul tudni, mert elég kellemetlen, ha nem értjük ki, ki van velünk, vagy miért lőnek ránk.

A játék nagyon jó fogadtatást kapott. A Strategy Plus magazin az év játékának választotta, de 1997-ben pl.: beválasztották az all-time Top 50 közé is. Azóta is az egyik legjobb Star Wars játékként tartják számon. Valószínűleg megérdemelten.