A Twilight rejtett kérdése

Stephenie Meyer 2005-ben megálmodott egy átlagos tizenéves lányt és egy vámpír fiút, akik egy réten ültek, és beszélgettek a kapcsolatuk nehézségeiről. A sajátos probléma az volt, hogy ha túlságosan közel kerülnek egymáshoz az fájni fog, és esetleg megölheti Őt. Meyert megfogta az álom. Próbált rá visszaemlékezni. Próbált visszacsöppenni a történetbe. Ez volt az első történet, amit valaha papírra vetett. Egy szerény nő, egy elkötelezett mormon, aki az álomnak köszönhetően szeretett volna egy rendkívüli íróvá válni.

Amikor az álom valóra válik

Ez a történet Twilight, azaz magyarul az Alkonyat c. könyv lett. Az első négy könyvből, több mint 100 millió példányt adtak el, 37 nyelvre fordították le, és egy fantasztikusan sikeres filmes franchise-t teremtett, melyet Kristen Stewart és Robert Pattinson hozott mindennél közelebb az olvasóból vált nézőkhöz, vagy éppen fordítva. A nézőből lett egy elkötelezett olvasó. 2008-ban a regények elfoglalták a top négy helyet az USA-ban. 2009-ben megismételték ezt.

Meyer ihlette meg az utána következő újabb kolosszálisan sikeres sorozatot, A szürke ötven árnyalatát, ami szintén egy fiatal nőről és egy fiatal férfiről szól, csak finoman szólva „más kontextusból megközelítve”. Meyer abszolút elítéli a nők ezen ábrázolását. Nem az Ő műfaja az erotika. Még a hagyományos romantikát sem olvassa.  Szerinte azok túl szeszélyesek, és az az oka annak, hogy a könyvei inkább ártatlanok. Ez az a fajta világ, amelyben Ő él. Ezt szerette volna megtestesíteni.

Miért sikeres?

A könyv sikere talán abban rejlik, sőt inkább kiemelkedően járult hozzá a sikerhez, hogy megnyílik a lányok generációjának vágyai előtt. Meyer elérte azt, amit Harry Potternek sikerült. A rajongók egy Justin Bieber koncerthez hasonló eufóriában fogadták a könyvek a megjelenését. Ezüstös túlélő takarókba csomagolva várakoztak már előző éjszaka a bolt előtt.

Az eladási csúcsok annak is köszönhetőek, hogy a rajongók tudják mire számíthatnak. Ismerik a könyvet, imádják az író stílusát. És imádják a karaktereket. Nem jelent kockázatot, ha megvásárolják az újabb részt. Könnyen olvasható, könnyen értelmezhető. Az emberek, főleg a fiatal lányok érzelemfüggők- és a könyv tele van kapcsolatokkal és érzésekkel, érzelmekkel. Az üzenete tiszta. Ragaszkodni egy emberhez. Egy érzéshez.

A zökkenőkkel teli út és a kritika

Pedig a történet nem így indult. A könyveket azzal vádolták, hogy olyan sorozat, melynek célja, hogy a tizenévesek szexualitását befolyásolja – ne feledjük, hogy Stephenie Meyer mormon vallású. A kritikusok azt mondták, hogy abortuszellenes üzenetet terjesztenek. Olyan nagy irodalmi zsenik, mint Stephen King értékelését úgy lehetne finom keretek közt idézni, hogy Meyer nem tud írni.

A vámpírálom után három hónappal befejezte a regényt. A nővére ösztönzésére küldte el egy ügynöknek, aki azonnal felkapta. Rövid időn belül érte el a New York Times bestseller listáját.
A kritika persze egyre erősebb lett minden egyes könyvvel. Kétségtelen például, hogy Bella rendkívül kopott, lecsupaszított jellem, viszont pont ez teszi lehetővé az olvasóknak, hogy azonosuljanak vele. A furcsa zavartsága, és a szerencsétlensége miatt kell a vámpír barátjának rendszeresen megmentenie Őt. Aki viszont folyamatosan figyelmezteti, hogy mivel a hangulata vadul ingadozik, akaratán kívül tudja bántani. Ezen tulajdonságok miatt csak tovább izgul az olvasó. 

Ezt egyfajta romantikus furcsaságnak vélik, ami arra késztette őket, hogy szintén párhuzamot vonjon a klasszikus kapcsolatok és a könyvben megjelenő vámpírkapcsolatok között.
Az igazság az, hogy több tízezer romantikus regényt lehet találni, amelyek hasonló témákat és előítéleteket tartalmaznak, mint egy alkonyat könyv Meyer tollából. Mégis a legérdekesebb kérdés az, hogy miért az Ő könyveire reagáltak ilyen vadul a lányok. Van valami, ami különösen erős ebben a sorozatban. Egy bármikor felszínre törő potenciálisan erőszakos romantikus hős? Miért vágynak a nők még mindig uralkodó társra? A generáció tudatalattijában elcsépelődik a kellemetlen válasz.