Hogyan lett Harry Potter Voldemortabb Voldemortnál?

A Horcrux J. K. Rowling varázsvilágában a legsötétebb varázslatok legsötétebbike, aminek még a létezését is minden bölcs varázsló és boszorkány igyekszik titkolni.
Valójában Voldemorton kívül alig ismert más dokumentált eset a használatáról. Az viszont biztosnak látszik, hogy a Sötét Nagyúr volt az első, aki egynél több Horcruxot készített.
Ha pedig egy kicsit mélyére ásunk, ennek meglepő következményei vannak...

Hogyan készül?

A Horcrux készítés első lépése az egyik legősibb bűn: gyilkolni kell hozzá. Ettől a bestiális tettől a lélek szó szerint meghasad. A lehasadó lélekrészt viszont a varázsló vagy boszorkány a megfelelően alkalmazott Horcrux varázslattal a maga javára tudja fordítani, és be tudja zárni egy élőlénybe, vagy egy élettelen tárgyba.

Fontos megjegyezni, hogy lélekhordozóvá válhat valami anélkül is, hogy az a varázsló szándékában állna. Harry Potter esetében is ez történt: mire Voldemort odáig jutott, hogy végezzen Harryvel és családjával, a sokadik Horcruxon is túl volt. Emiatt pedig a lelke olyan labilissá vált, hogy aznap este, amikor megpróbált végezni a csecsemő Harryvel, akaratlanul ismét lehasadt egy darab a lelkéből, és az Harrybe költözött. A Sötét Nagyúr eközben távozott az élők sorából, így még ha tudatában is lett volna annak, mi történik, akkor sem lett volna lehetősége elvégezni a Horcrux szertartást. Ennek köszönhetően Harry nem is öltött magára olyan sötét jelleget, mint a többi lélekhordozó.

Egy kis matek...

Voldemort hétfelé szerette volna hasítani a lelkét, amihez 6 Horcruxot kellett volna létre hozni. Ha nem köp senki a levesébe, akkor a hetedik rész maradt volna az ő testében. Azt is tudhatjuk a Harry Potter könyvekből, hogy a darabok nem egyenértékűek - az első néhány Horcrux készítése után már annyi hiányzott Voldemort lelkéből, hogy a külseje is megváltozott.

Ennek a varázslatnak a természetéről még a Harry Potter könyvek sem árulnak el mindent, de bárhogy is igyekezett a Sötét Nagyúr, biztos, hogy nem hét egyenlő részre oszlott a lelke, mert egyszerre csak egy Horcruxot hozott létre. Ha egyesével készíti a Horcruxokat, akkor az egyenlő részekhez először hetedelni, aztán hatodolni, majd ötödölni (stb.) kellett volna, pedig valójában nem is a Horcrux varázslat hasítja szét a lelket, hanem az ölés. Emiatt szinte biztos, hogy nem lehet tetszőlegesen befolyásolni, a lélek mekkora része hasadjon le.
Sokkal valószínűbbnek látszik az, hogy a lélek minden alkalommal feleződik.

Voldemort Horcruxai

Tom Denem az első Horcruxát még 1943-ban készítette a saját naplójából, amikor megölte Hisztis Myrtle-t. Ha feltesszük, hogy ekkor feleződött a lelke, akkor 50% került a naplóba, és 50% maradt Voldemort testében. A Titkok kamrájának végére már félig meg is semmisült!

A második Horcrux-szal nem várt sokáig. Ugyanannak az évnek a nyarán saját, alig ismert apját megölve Horcrux-szá változtatta Rowle Gomold gyűrűjét, így a lélek 25%-a maradt a testében.

Ezután értékesebb tárgyakat kezdett felkutatni, hogy azokba plántálja a lelkének egy darabját, ugyanis a híres ereklyéket számon tartják, és nem veszhetnek el - ami egy későbbi feltámadásnál nélkülözhetetlen.

Így vált Horcrux-szá Mardekár Malazár medálja, Hugrabug Helga kelyhe és Hollóháti Hedvig diadémja. Ha Voldemort lelke minden alkalommal feleződött, akkor a három gyilkosság után alig több, mint az eredeti lélek 3%-a marad a Sötét Nagyúrban.

Majd elkövetkezett az a bizonyos éjszaka 1981 október 31-én, amikor Lily Potter megölésével - akaratlanul - tovább feleződött a lelke, és lelkének 1,56%-a beköltözött Harry Potter testébe, a másik 1,56% pedig élet és halál között bolyongott több, mint 10 évig.

A Harry Potter és a Tűz serlegének a végén ebből a bolyongó 1,56%-ból ölt újra testet a Sötét Nagyúr. Azt nem tudta, hogy akaratlanul már egy hetedik rész is leszakadt a lelkéből, ezért 1994 nyarán Horcrux-szá változtatja Naginit. Ez tovább felezte lelkét, vagyis Voldemort új testében csak a lelkének 1/128-ada található (0,78%), míg Harryében 1,56%, ami pont a duplája!

Ezek után nem csoda a sápadt, szürke bőr és az orrnélküli, hüllőszerű arc.