Jót tesznek-e Asimov robotjai az emberi fejlődésnek?

Ha az űr benépesítése robotok nélkül nem is lehetetlen, akkor is borzasztó nehéz. Az űr önmagában is veszélyes, de kiforratlan űrtechnológiával sem veszélytelen kísérletezni... A kockázatos dolgokra jobb robotokat használni, nem igaz?

Mégis, ha néhány ezer évet ugrunk előre Asimov 21. századától, mintha a robotok minden előnye a visszájára fordult volna...

A kettészakadt emberiség

A 6. évezredben az emberiség két markánsan elkülönülő csoportra szakadt:

A Föld lakói a felszín alatti city-kbe ("Acélbarlangokba") tömörülve élik mindennapjaikat. (Sokak számára már az is elképzelhetetlen, hogy a szabad ég alatt éljen.) Egyre nagyobb problémát jelent a city-k túlnépesedése: egyre több embert kellene ellátni a szűkös erőforrásokból. A robotok kikoptak a használatból, mert a földlakók féltik tőlük a munkájukat. Emiatt a földi emberek technológiában egyre inkább lemaradnak az űrlakók mögött.

Az űrlakók azoknak a leszármazottai, akik robotok segítségével 50 lakható bolygót kolonizáltak. Bár a bolygók kultúrája eltérő, az közös bennük, hogy robot alapú gazdaságuknak köszönhetően elképzelhetetlen luxusban élnek. (A legkirívóbb példa talán a Solaria, ahol a 20 ezer ember jólétéről 200 millió robot gondoskodik.) Szinte kizárólag hobbiból dolgoznak. A fejlett egészségügynek köszönhetően többszáz évig élhetnek teljes életet. (Saját bevallásuk szerint sok betegségnek úgy szabtak gátat, hogy a minimumra csökkentették az érintkezést a földi emberekkel).

Az űrlakók világa mégis hanyatlik. Népességük fogyóban van, belekényelmesedtek a luxusba és ha mindez nem lenne elég, bizonyos esetekben még a földlakók segítségére is rászorulnak. A Földről kénytelenek nyomozókat hozatni, mert a bűnözés szinte teljesen eltűnt az életükből.

Ahogy az lenni szokott, ha az emberek két táborra szakadnak, megjelent az érdekellentét.

A Föld izolációja

Az űrlakók izolációban tartják a túlnépesedett Földet.

Sem az űrlakó világokra való kivándorlást nem engedik (félnek, hogy új betegségeket hurcolnának be, pedig ez pótolná a csökkenő lakosságot), sem azt, hogy új lakható bolygókat népesítsenek be (hiszen létszámbeli fölényüknek köszönhetőn rövid idő alatt az űrlakók fölébe kerekedhetnének). Ezen kívül az űrlakók és a földi emberek kölcsönös ellenszenvvel viseltetnek egymás iránt.

A Földlakók számára némi reményt jelent, hogy az űrlakók is két táborra szakadtak:

Az izoláció ellenzői úgy gondolják, hogy az emberiség egésze szempontjából előnyösebb, ha az ellustult űrlakó világok helyett a földi emberek népesítik be az űr többi részét. Nemes gondolat a részükről, hogy az egész emberiség érdekeit nézik, és nem csak a saját, szűklátokörű céljaikért küzdenek, mint a másik oldal.

A globalisták ugyanis továbbra is fenntartanák a Föld izolációját, miközben az űrt a nemrég kifejlesztett humanoid robotokkal hajtanák uralmuk alá.

A két űrlakó tábor közti ellentét odáig fajul, hogy az izolációellenesek vezetőjét hazaárulással vádolják, amikor megsemmisül a globalistáknak kulcsfontosságú humanoid robot prototípusa. (Hiába hódította meg az emberiség az űrt robotok segítségével, hiába győzte le a betegségeket és az éhezést, a politika 3 ezer év múlva is ugyanolyan maradt...)

Itt kapcsolódik be a történetbe Elijah Baley, egy nyomozó a Földről. A tét nem kicsi: ha bizonyítja az űrlakó tudós ártatlanságát, megszűnhet a Föld izolációja, és a túlnépesedő city-k minden problémája megoldódik (érdekes, hogy alternatívaként a Földön való fenntartható fejlődés fel sem merül). Ha kudarccal jár, a Föld valószínűleg örökre izolációban marad, és az emberiség visszafejlődése megállíthatatlan...

Ez is érdekelhet:

• Meg tud-e védeni a robotoktól Asimov 3 törvénye?
• 3 beteljesült jóslat Asimovtól