Testamentumok [A Szolgálólány meséje 2. könyv, Margaret Atwood]

"Együtt töltött időnk most kezdődik, olvasóm. Meglehet, az általam teleírt oldalakat törékeny kincsesládikának tekinted majd, amit csak igen óvatosan szabad felnyitni. Meglehet széttéped vagy elégeted őket: a szavakkal gyakran megesik az ilyesmi."

Több mint tizenöt évvel A Szolgálólány meséjének eseményei után a Gileádi Köztársaság továbbra is őrzi hatalmát, de a rendszer már rothadásdnak indult. E kritikus időszakban három, egymástól gyökeresen különböző nő élete keresztezi egymást, s a tlaálkozásukban ott rejlik a fordulat lehetősége.

Agnes már Gileádban született és serdült fiatal lánnyá. Mikor mostohaanya hozzá akarja adni egy nagy hatalmú Parancsnokhoz, úgy érzi, bármire képes lenne, csak hogy elkerülje a kényszerházasságot. Daisy a szabad Kanadában éli az átlagos kamaszok életét, ám egy nap szülei merénylet áldozatai lesznek, és onnantól felkavarodik a lány élete.

A Szolgálólány meséjéből már ismert Lydia, a Nénik leghatalmasabbika, szürke eminenciásként mozgatja a szálakat a férfiak diktatúrájában, miközben a birodalom titkos krónikáját is papírra veti. Ahogy feltárul Gileád története, mindhárman arra kényszerülnek, hogy szembenézzenek önmagukkal, és eldöntsék, meddig mennek el azért, amiben hisznek. A Testamentumok 2019-ben elnyerte a Booker-díjat.

"Akadtak lányok, akik jelentették az ilyesmit. Az egyik azt állította, hogy az Őrzőjük végigsimított a lábán. Egy másik azt mondta, egy szemetes, aki Gazda volt, lehúzta előtte a sliccét. Az első lányok a vádliját vesszőzték meg a hazugság miatt, a másodiknak peidg azt mondták, hogy egy rendes lány nem vesz tudomást a férfiak bohóságairól, hanem egész egyszerűen másfelé néz.
Én nem tudtam volna másfelé nézni. Nem volt másfelé, amerre nézhettem volna."